Mi történik a használt sütőolajjal?

Rántott hús vagy fánk sütés után, amikor ott állunk a tűzhely mellett, nézzük a serpenyő alján a jókora adag használt olajat, és felmerül a nagy kérdés: „Na, most akkor ezzel mi legyen?” Ha a válasz az, hogy „lehűl, aztán mehet a lefolyóba” vagy „papírtörlőre öntöm, aztán a kukába”, akkor ezt a cikket pont neked írom.

A használt sütőolaj nem csak egy „piszkos melléktermék” a konyhában, hanem környezeti szempontból is elég kényes téma. Nézzük végig, miért nem jó irány a bő olajban sütés, mint mindennapos módszer. Miért probléma, ha rossz helyre kerül az olaj, és mi az a megoldás, amire simán mondhatjuk: a legfenntarthatóbb, amit a helyzetből kihozhatunk.

Miért problémás a bő olajban sütés?

Nem arról van szó, hogy mostantól tilos a rántott karfiol vagy a fánk. Inkább arról, hogy érdemes látni a teljes képet: mi van a ropogós panír mögött.

Amikor egy nagyobb adag rántott hús, hasábburgonya vagy bundázott zöldség készül, simán elmegy 7–8 deci, akár 1 liter olaj is. Ez az olaj többnyire nem hetekig szolgál ki minket, sok háztartásban 1–2 használat után megy a kukába vagy a lefolyóba. Vagyis egy mezőgazdasági alapanyag, amit meg kellett termelni, öntözni, szállítani, feldolgozni, palackozni, néhány óra sütés után gyakorlatilag eldobható cuccként végzi.

Ráadásul egészségügyi oldalról sem ideális a túlzásba vitt olajban sütés. Minél tovább és minél magasabb hőmérsékleten hevítjük az olajat, annál inkább bomlik:

romlik az íze és a szaga,
káros anyagok keletkezhetnek benne (oxidált zsírok, részben transzzsírok, a panírban pedig akrilamid),
és minél többször használjuk újra ugyanazt az olajat, annál rosszabb a helyzet.

Ehhez jön még az a nagyon is hétköznapi faktor, hogy bő olajban sütni energiaigényes, szagos, a konyha percek alatt kifőzde-szagú lesz tőle, és a szellőztetést sem ússzuk meg. Szóval ha a fenntarthatóságot, az egészséget és a komfortot együtt nézzük, jó esetben a bő olajban sütés inkább csak alkalmi vendég, mintsem egy állandó lakótárs az életünkben.

Hova ne öntsd ki a használt olajat?

Itt jön a feketeleves: az a két hely, ahová a legtöbben reflexből öntik a használt olajat, valójában a legrosszabb opció.

Amikor az olaj még meleg, könnyen folyik, ezért nagyon csábító egyszerűen a mosogatóba önteni. Csakhogy ahogy lehűl, szépen rátapad a csövek falára, összefogja az ételmaradékot, hajszálat, minden mást, ami amúgy is gondot okoz. Idővel ebből lesz a makacs dugulás, először a saját konyhádban, aztán a társasház, utána a városi rendszer szintjén.

A vízbe jutó olaj ráadásul filmréteget képez a felszínen, csökkenti a víz oxigéntartalmát, és hosszú távon a vízi élővilágot is károsítja. Magyarul: az egyetlen tálca rántott hús után maradt olaj sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint amekkorának elsőre tűnik.

A másik tipikus módszer: az olajat kiöntjük papírtörlőre, szalvétára, régi rongyra, aztán mehet a kommunális szemét közé. Ez sem igazán jó irány. A kommunális hulladék jó része hulladékégetőben vagy lerakóban végzi, mindkét esetben feleslegesen terheljük a környezetet:

égetésnél extra légszennyezéssel,
lerakónál azzal, hogy az olaj a talajba, talajvízbe vándorolhat.

Szóval a „nem öntöm lefolyóba, inkább kukába dobom” még nem fenntartható döntés, maximum kevésbé érezzük rövid időn belül a saját bőrünkön az árát, hosszú távon azonban mindkettővel veszteni fogunk.

Mit csináljunk a használt sütőolajjal?

Szerencsére van egy egyszerű, hétköznapokba illeszthető megoldás, csak egy minimális rendszerességet és odafigyelést igényel.

Először is várjuk meg, amíg az olaj kihűl. Forrón soha ne kezdjük el öntögetni, se a saját biztonságunk, se az edények miatt. Ha már langyos vagy hideg, egy szűrőn vagy gézen átszűrhetjük, így a panír- és ételmaradék nem marad benne.

Aztán jöhet egy zárható edény: régi PET-palack, befőttesüveg vagy bármilyen flakon, ami jól zár. Ebbe szépen, lassan átöntjük az olajat, és félretesszük. Nem kell minden alkalom után rohanni vele, nyugodtan gyűjthetjük, amíg megtelik a flakon. Csak arra figyeljünk, hogy ne legyen csurig, maradjon egy kevés légtere.

Hova vigyük a használt olajat, és mi lesz vele később?

A használt sütőolaj hivatalos neve fáradt étolaj, és a jó hír, hogy nem csak problémát, hanem alapanyagot is jelent. Magyarországon egyre több helyen gyűjtik:

sok településen a hulladékudvarok átveszik,
számos benzinkúton találunk külön fáradtolaj-gyűjtőt,
bizonyos üzletek, élelmiszer-áruházak, akár társasházak mellé is kerültek már gyűjtőkonténerek.

A lényeg: mindig zárt palackban vigyük, és ne locsoljuk szét, ne keverjük más anyagokkal. Onnantól, hogy leadtuk, az olaj új életet kap: megtisztítják, feldolgozzák, és többnyire biodízel vagy más ipari alapanyag lesz belőle. Így nem a csatornában okoz dugulást, hanem kivált egy pici szeletet a fosszilis üzemanyagokból. Hulladékból erőforrás: ennél fenntarthatóbb megoldás kevés van egy konyhai melléktermék életében.

Mi a legfenntarthatóbb megoldás?

Ha nagyon őszinték akarunk lenni: a legzöldebb olaj az, amit el sem használunk. Nem kell lemondani az összes rántott ételről, de érdemes átgondolni, mit lehet:

sütőben, tepsiben, kevés olajjal elkészíteni,
airfryerben megsütni,
grillezni, párolni, roston sütni.

Ha a heti három bő olajban sült fogást lecsökkentjük havi egyre, már rengeteget tettünk: az egészségünkért is, a környezetért is. Amikor pedig mégis használjuk, akkor legyen rutin belőle: