A klímaváltozás sokáig távoli hír volt: olvadó jég valahol északon, tengerszint-emelkedés valahol a térképen, meg újabb grafikonok egy még évtizedekre lévő problémáról, amitől legfeljebb lesz egy kis bűntudatunk a reggeli kávé mellett.

Csakhogy az éghajlatváltozás mára nem elmélet és nem jövő időben létezik, hanem a mindennapok egyik megkerülhetetlen témája. Miközben egyre többet hallunk róla, sokan mégis úgy érezzük, túl nagy a nyomás, és inkább eltoljuk magunktól.

Mi az a klímaváltozás?

A klímaváltozás (vagy globális felmelegedés) azt jelenti, hogy a Föld átlaghőmérséklete tartósan emelkedik, és ezzel együtt átrendeződik a csapadék, a szélsőséges időjárási események gyakorisága, az ökoszisztémák működése. Az IPCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) szerint egyértelmű, hogy az emberi tevékenység, főként az üvegházhatású gázok kibocsátása, okozta a felmelegedést, és a 2011-2020-as évtized globális átlaghőmérséklete kb. 1,1 °C-kal volt magasabb az iparosodás előtti szinthez képest.

A szén-dioxid (CO₂), a metán és más gázok úgy viselkednek, mint egy plusz réteg a légkörben: bent tartják a hőt. A fosszilis energiahordozók elégetése (szén, olaj, gáz), a földhasználat változása és egyes mezőgazdasági folyamatok mind növelik ezeknek a gázoknak a koncentrációját.

A következmények nem egyik pillanatról a másikra érkeznek, hanem lassan és alattomosan írják át a megszokott kereteket. A NASA összefoglalói kiemelik a jégveszteséget, a tengerszint-emelkedést és az egyre intenzívebb hőhullámokat, ezek mind már most mérhető, megfigyelhető jelenségek. Az IPCC pedig számszerűen is jelzi, hogy a globális tengerszint 1901 és 2018 között nagyjából 20 cm-t emelkedett, a növekedés üteme pedig felgyorsult.

És még ha a tenger hazánktól messze is van, a hőség, az aszály, a csapadék szélsőségei, az élelmiszerárak ingadozása, vagy épp az allergiaszezonok változása nagyon is itt történnek.

Miért nem cselekszünk, ha egyszer tudjuk, hogy baj van?

Itt jön be a képbe a klímapszichológia: az a terület, ami nem azt kérdezi, hogy „van-e klímaváltozás?”, hanem azt, hogy miért reagálunk rá ilyen furcsán mi emberek. Tipikus, automatikus minták: halogatás („ez nem a ma gondja”), távolságtartás („ez más országok gondja”), túlterhelődés („úgysem számít”), vagy épp a bűntudat és a szorongás, ami nem cselekvést, hanem leblokkolást szül.

Ezek nem jellemhibák, hanem idegrendszeri és társas minták, és pont ezért jó hír, hogy megtanulhatók más, hasznosabb reakciók is. Vagyis: a cél nem a tökéletes zöld élet, hanem az, hogy a szorongásból legyen kiút és cselekvés.

Mit tehetünk a mindennapokban, hogy ne égjünk ki?

A klímaváltozás elleni cselekvés akkor működik hosszú távon, ha a cél reális és illeszkedik az életünkhöz is. Apró lépésekkel is haladhatunk, kezdésképp pedig érdemes a saját háztartásunkkal kezdeni!

Ételpazarlás csökkentése: a maradékmentés nem spórolós trükk, hanem konkrét kibocsátás-csökkentés, hiszen kevesebb kidobott étel = kevesebb feleslegesen előállított ételt jelent.

Szezonalitás: válasszunk hazai, szezonálisan termő alapanyagokat, ezzel nagyban csökkenthetjük az ökológiai lábnyomot.

Több növényi fogás: ha heti pár alkalommal növényi alapú a főétel, már az is számít, különösen, ha ez nem önsanyargatás, hanem ízletes és fenntartható rutinná válik a hétköznapokban.

A cselekvés első lépése: megérteni a reakcióinkat

Ha úgy érzed, hogy a klímaváltozás témája egyszerre fontos és nyomasztó, érdemes kézbe venned Solveig Roepstorff Klímapszichológia című könyvét. A könyv arról szól, mi történik velünk emberként, amikor nap mint nap szembetalálkozunk a klímaváltozás híreivel. Roepstorff pszichológusként rávilágít azokra a szinte automatikus reakciókra, amik miatt gyakran pont nem azt csináljuk, amit egyébként logikusan szeretnénk: halogatunk, távolítunk, racionalizálunk, vagy bűntudatból belefáradunk és leblokkolunk.

A könyv ereje, hogy nem megszégyenít, hanem érthető mintázatokat ad a kezünkbe és megmutatja, hogyan lehet a szorongásból és tehetetlenségérzésből fokozatosan cselekvőképesség. Egyénként (szokások, döntések, határok), és közösségként is (kapcsolódás, közös célok, lépések). Kifejezetten jó választás akkor is, ha kommunikálsz a témáról, vagy a családban, a munkában, a közösségben próbálod jól kezelni a klíma körüli feszültségeket.