Pár éve úgy tűnt, a csomagolásmentes, zero waste szemlélet szerint működő boltok jelentik a jövőt: üvegek, vászonzsákok, magok kimérve, tészták fémtartályból, sampon száraz formában. A nagyvárosi buborékban ez sok helyen ma is működik, vidéken viszont több bolt csendben bezárt, átalakult vagy az online térbe költözött.

Adja magát a kérdés: befuccsolt a zero waste koncepció, vagy csak a formátum volt rosszul szabva a valóságra?

Zero waste bolt ≠ zero waste mozgalom

Először fontos különválasztani a fogalmakat. A zero waste, mint szemlélet, nem egyenlő a csomagolásmentes bolttal. A mozgalom lényege a hulladékcsökkentés, az erőforrások körforgásban tartása, ennek egyik (nagyon látványos) eszköze a csomagolásmentes vásárlás.

Európai adatok szerint a csomagolásmentes/zero waste boltok néhány év alatt több ezer üzletet számláló szektorrá nőttek, de a többségük városi környezetben, főleg belvárosban működik. Egy 2020-as felmérés például azt találta, hogy az ilyen üzletek nagyjából háromnegyede városközpontban vagy sűrűn lakott területen található. Vagyis már a kezdetektől látszott: ez a modell elsősorban városi életmódra optimalizált.

Miért ütköznek falba a csomagolásmentes boltok vidéken?

A csomagolásmentes boltok tipikusan egy rétegigényt szolgálnak ki: környezettudatos, informált, motivált vásárlókat, akik hajlandóak előre tervezni, dobozt, üveget vinni, és elfogadni, hogy ez kicsit több macera, mint leemelni az akciós zacskós tésztát a polcról. Kutatások azt mutatják, hogy még a nagyon elkötelezett, „zöld” fogyasztók számára is kihívás a teljesen műanyagmentes vásárlás: több szervezést, időt, kompromisszumot igényel. Egy nagyvárosban elég lehet pár száz ilyen ember egy bolt eltartásához. Vidéken viszont gyakran nincs ekkora, rendszeresen visszajáró, fizetőképes réteg, vagy egyszerűen túl nagyok a távolságok ahhoz, hogy csak ezért beautózzanak a szomszéd városba.

A zero waste bolt olyan, mint egy kis delikátesz: gondosan válogatott, sokszor helyi vagy bio termékekkel, kisebb beszállítóktól. Ezek nem ugyanabban a ligában játszanak, mint a diszkontláncok olcsó, saját márkás termékei. Vidéken, ahol a fizetések sokszor alacsonyabbak az országos átlagnál, a vásárlók jelentős része kénytelen az ár alapján dönteni. Hiába szimpatikus a filozófia, ha a különbség nem pár száz, hanem több ezer forint a heti bevásárlás végösszegében.

A csomagolásmentes bolt ritkán tud mindent biztosítani: friss zöldség, hús, sajt, pékáru, tisztítószer, drogéria ez logisztikailag és pénzügyileg nagyon nehezen fenntartható egy kis üzletnek. A mindennapi életben pedig a legtöbb vásárló egy helyen akar megkapni mindent: beugrik a szupermarketbe, mert ott a mosószer, a hús, a kenyér és az olcsó kávé is. A zero waste bolt így sokszor másodlagos szerepben marad, ahova akkor megyünk, ha épp van idő, kedv, plusz energia.

Európai adatok alapján a csomagolásmentes boltok átlagos éves forgalma nagyjából 170 ezer euró volt néhány éve, ez egy szűk, de életképes bevétel egy városi kisbolt számára. Ha ezt leképezzük egy kisebb településre, a potenciális vásárlószám és a vásárlási gyakoriság már nem biztosítja azt a forgalmat, ami eltartana egy bérelt üzlethelyiséget, alkalmazottat, készletet, marketinget. A rezsi- és bérköltség-emelkedés, infláció, beszállítói árak növekedése pedig különösen fájdalmas egy ilyen kis, nis üzletnek.

Befuccsolt a koncepció, vagy csak formát vált?

A jó hír: maga a zero waste gondolkodásmód nem tűnt el, sőt, más terepeken kifejezetten erősödik. Egyre több város és önkormányzat vezet be zero waste stratégiákat, külön szelektív rendszereket, újrahasználati programokat.

A nagy kereskedelmi láncok is elkezdtek több újratölthető, nagy kiszerelésű vagy csomagoláscsökkentett megoldást bevezetni. Terjednek az olyan modellek, ahol nem külön bolt, hanem egy „refill sarok” jelenik meg egy meglévő üzletben. Vagyis: nem biztos, hogy a zero waste jövője a kis, önálló, önmagában álló csomagolásmentes bolt formában keresendő.

A vidéki zero waste boltok bezárása kétségtelenül csalódás azoknak, akik sok munkát, időt és pénzt fektettek ebbe az irányba. Fontos azonban látni, hogy nem a hulladékcsökkentés eszméje bukott meg, hanem egy meghatározott üzleti forma ütközött bele a gazdasági és társadalmi realitásokba.

A helyzet inkább arról szól, hogy a zero waste mozgalom még keresi a helyét a mindennapi vásárlási kultúrában, miközben a vidéki vásárlók valós igényei, anyagi lehetőségei és időkeretei egészen másképp néznek ki, mint egy nagyvárosi, bringával munkába járó, speciality kávén szocializálódott célcsoporté, és a koncepció hosszú távon valószínűleg csak hibrid formákban, nagyobb rendszerek részeként lesz igazán életképes.