Reggel nehezen indulunk, este pedig alig várjuk, hogy senki ne akarjon tőlünk semmit, a hétvége elmegy a regenerálódásra, hétfőn viszont kezdődik elölről az egész.

Ilyenkor a legtöbben magyarázatot keresünk, és előbb-utóbb a hormonoknál kötünk ki. De mit takar pontosan a szeretethormonok fogalma, és mennyit lehet ebből ténylegesen befolyásolni?

Mit jelent a szeretethormon kifejezés?

A szakirodalom három anyagot szokott a középpontba állítani: a dopamint, a szerotonint és az oxitocint. Ezeket a kötődéshez és a jókedvhez fűződő kapcsolatuk miatt nevezik együtt szeretethormonoknak. A gyűjtőnév viszont pontatlan, mert a három anyag nem ugyanabba a kategóriába tartozik.

A dopamin és a szerotonin elsősorban ingerületátvivő anyag, vagyis az idegsejtek közötti kommunikációban játszik szerepet. Az oxitocin ezzel szemben valódi hormon, amely a véráramban is kering. A két csoport között van ugyan átjárás, hiszen a szerotonin az agyban és a testben egyaránt dolgozik, a különbségtétel mégsem szőrszálhasogatás.

Az oxitocin szintje például egészen másképp változik egy ölelésre, mint ahogy a dopaminrendszer reagál egy teljesített feladatra, tehát nem ugyanazokkal az eszközökkel dolgozunk.

A leegyszerűsítés ugyanis pontosan ott téveszt meg, ahol a legjobban számítana a pontosság: a befolyásolhatóságnál. A népszerű elnevezések addig hasznosak, amíg nem tévesztjük össze a címkét a tényleges biológiai folyamatokkal.

Mit csinál a három anyag?

A dopamint a legtöbben boldogsághormonként ismerik, pedig inkább a motivációhoz és a célokhoz kötődik. Nem attól szabadul fel, hogy jól érezzük magunkat, hanem attól, hogy valamit akarunk és elérünk. A szerepe a függőségek kialakulásában is ismert, a játékautomatától a végtelen görgetésig, vagyis ugyanaz a rendszer hajt minket a hasznos célok és a haszontalan ingerek felé.

A szerotonin a hangulat mellett az alvásban és az emésztésben is szerepet játszik, és a nagy része nem is az agyban, hanem az emésztőrendszerben található. Az oxitocin pedig a kötődés anyaga, amely az érintésre, az ölelésre és a bizalomra reagál. A hatása csecsemőkorban a legerősebb, felnőttkorban viszont szintén megmarad.

A jutalmazó rendszerünk ettől függetlenül tanulható, mert arra reagál, amit rendszeresen csinálunk, és aki csak gyors ingerekhez jut hozzá, annál a lassabb örömök elhalványulnak.

A három együtt tényleg sokat elmond arról, miért hatnak ránk ennyire a kapcsolataink. A hétköznapi közérzetünk viszont ennél jóval összetettebb, és az alvástól a betegségeken át a napi terhelésig sok minden alakítja.

Mit tehetünk a mindennapokban?

A rendszeres mozgás, az elegendő alvás és a természetes fény mind hatással vannak a hangulatunkra is. A szabadban töltött idő főleg a reggeli órákban számít, mert a fény a bioritmusunkra hat, és ehhez sokszor egy rövid séta is elég munkába menet.

Az emberi kapcsolatok ebből a szempontból alapszükségletet jelentenek. Egy hosszabb beszélgetés, egy ölelés vagy a közös főzés több jótékony hatással bír, mint a legtöbb étrend-kiegészítő. A zene, a tánc és az éneklés szintén régi, jól bevált eszköz, a rendszeresség pedig többet számít, mint az intenzitás, mert a szervezetünk a ritmusra áll rá.

A képernyőidőnk ugyanakkor ellenünk dolgozik, mert a rövid, gyors jutalmakhoz szoktatja a rendszerünket, és egy órányi görgetés után a lassabb örömök halványabbnak tűnnek. Ezért tegyél magadért valamit, és ma este már ne telefonozásra pazarold az időd. Unalmas tanácsok, viszont ezek működnek a leginkább kiszámíthatóan.

Mit olvassunk a témáról?

Dr. Emilia Vuorisalmi A hormonok gyógyító ereje című könyve ezt a három anyagot járja körül: a dopamin, az oxitocin és a szerotonin segítségével kínál gyakorlati fogódzókat. A szerző finn orvos, akit a hazájában szeretetdoktorként ismernek, és aki televíziós műsorokból meg podcastból is jól ismert.

A kötet hátterében egy személyes történet áll, egy fájdalmas szakítás és az azt követő nehéz időszak. Könyvében az idegtudományt az ősi bölcseletekkel és az önsegítés eszközeivel vegyíti.