Néhány éve még a nagymamák időtöltéseként tartottuk nyilván, ma viszont a villamoson, a kávézóban és az egyetemi előadásokon is látni nőket és férfiakat egyaránt, akik elővesznek egy gombolyagot és egy horgolótűt.

A fordulat nem véletlenül esett erre az évtizedre, és nem is pusztán nosztalgiából áll. A hátterében egy járvány, egy vírusvideó, a telefonhasználattól való kifáradás és egy jól működő online közösség áll, és érdemes végigvennünk, melyik mit tett hozzá.

Hogyan került vissza a fonal a kezekbe?

A kötés és horgolás népszerűségének van egy pontosan datálható kezdőpontja, és egy kardigán áll a középpontjában. Jonathan Anderson a JW Anderson 2020-as tavaszi-nyári férfikollekciójához készítette azt a színes, foltokból összeálló darabot, amit Harry Styles 2020 februárjában viselt egy amerikai tévéműsor próbáján.

A folytatás már nem a divatiparban zajlott. A karantén első heteiben egy Los Angelesben élő művész, Liv Huffman lehorgolta a saját változatát, és feltette a videót, ami onnantól rajongók ezreit indította el, akik mindannyian elkészítették és megosztották a saját munkájukat.

A márka reakciója tette tartóssá a jelenséget. Anderson cége nem jogi úton lépett fel, hanem ingyenesen letölthető mintát és útmutatót adott ki a kardigánhoz, a darab pedig azóta a londoni Victoria and Albert Museum textil- és divatgyűjteményébe került, a tervező ajándékaként.

Mit mutatnak a számok?

A jelenség nem maradt meg néhány vírusvideó szintjén, és a kereskedelmi adatok ezt jól mutatják. Az amerikai piacot figyelő elemzések szerint az analóg kézműves hobbik iránti keresések hat hónap alatt 136 százalékkal nőttek, a horgolótanfolyamokra irányuló keresések pedig 220 százalékkal.

A többi kézműves terület is hasonló képet ad. Ugyanezekben az összesítésekben a quiltinghez kapcsolódó keresések 531 százalékkal, a legnagyobb ugrást pedig a szabásanyagot kínáló üzletek produkálták.

A quilting olyan varrási technika, amelynek során legalább három réteget – a mintás felső anyagot, a közbenső töltő- vagy bélésréteget és a hátlapot – kézzel vagy varrógéppel rögzítik egymáshoz.

A legbeszédesebb adat viszont a korosztályokról szól. Ezek az elemzések a Z generációt és a fiatalabb milleniálokat nevezik meg a növekedés motorjaként, és a felmérések szerint a Z generáció 86 százaléka tartja magát valamilyen formában kézművesnek.

Milyen irány viszi most a divatot?

A mintákban jól felismerhető a kardigán hatása, hiszen a foltokból, négyzetekből összeállított darabok adják a mostani horgolt divat gerincét. A nagymamakockaként ismert, négyzetenként készülő és utólag összeállított technika pontosan azért lett ennyire népszerű, mert kis egységekből épül, és így bárhol folytatható.

A másik meghatározó irány a saját készítésű ruhadarab mint a fast fashion ellenpontja. Aki maga készít egy pulóvert, az pontosan tudja, mennyi munka van benne. Ez a tudás a vásárlási szokásokat is átalakítja.

Ide tartozik a javítás előtérbe kerülése is. A kinőtt, kilyukadt vagy kifakult ruha megmentése ma nem szegénységi bizonyíték, hanem környezetvédelem, és a hímzett vagy horgolt foltok éppen azért kerülnek a darab látható részére, hogy látszódjanak.

Miért nyugtat meg a kötés?

Erre a kérdésre a legtöbbet idézett válasz egy 2013-as kutatásból érkezik, ami a British Journal of Occupational Therapy című szaklapban jelent meg, Jill Riley, Betsan Corkhill és Clare Morris munkájaként. A szerzők egy online kötőközösség tagjait kérdezték meg, és 3545 értékelhető választ dolgoztak fel.

Az eredmények a kötés gyakorisága és a lelkiállapot között mutattak összefüggést. A statisztikailag kimutatható kapcsolat a nyugalomra vonatkozott, a naponta kötögetők magasabb értékeket adtak meg, mint akik csak ritkán szánnak rá időt, a válaszadók 81,5 %-a pedig kötés után valamennyire vagy kifejezetten boldognak érezte magát.

A heti háromszor vagy annál gyakrabban kötők emellett jobb memóriáról és jobb koncentrációról számoltak be. Az eredményeket viszont érdemes a módszer korlátaival együtt olvasnunk, hiszen ez önbevallásos kérdőív volt, nem kísérlet. A válaszadók 98,8 százaléka nő volt, a többségük észak-amerikai, és a harmaduk valamilyen egészségi problémáról is beszámolt, vagyis a minta nem a teljes népességet képviseli.

A hazai közösségek, a magyar kötős és horgolós csoportok jellemzően közösségi oldalakon működnek, a nagyobb városokban pedig fonalüzletekhez és kávézókhoz kötött rendszeres összejövetelek alakultak ki.

Mivel kezdjük, ha most állnánk neki?

Az első darab megválasztása szinte mindent eldönt. Egy pulóver a legrosszabb kezdés, mert hónapokig tart, és a hiba a végén derül ki, egy sál viszont akár pár nap alatt elkészül, és azonnali sikerélményt adhat.

A másik tanács a technikáról szól. A csavart és fonatos minták a kötött holmik legtekintélyesebb darabjain jelennek meg, a mozdulat mögötte viszont egyszerű. Néhány szemet nem a saját sorrendjében kötünk le, hanem átemelünk egymás előtt vagy mögött, és ettől a szemek máris mintába rendeződnek.

Ehhez a technikához nagy segítség Debbie Tomkies Csavart és fonatos kötött minták tárháza című kötete, ami az alapismeretektől a mintaolvasáson és a hibák javításán át a saját tervezésig vezet. A mintatár az egyszerű zsinórtól haladva ér el a méhsejtmintáig, a keresztezésekig és a vándorszemes megoldásokig végigvesz mindent.