Sok nő ismeri azt a helyzetet, amikor ugyanazt az étrendet követi, mint a párja vagy a kollégája, ugyanannyit mozog, ugyanúgy odafigyel amire csak tud, a mérleg és a közérzete mégis egészen mást mutat, mint amit szeretne.

Ez a hormonális különbség. De mennyit számít valójában, és miért nem elég egy olyan tanácsot követni, ami papíron mindenkire egyformán érvényes?

Miért más a nők anyagcseréje?

A női szervezet működését a ciklus és az életszakaszok váltakozása egészen másképp alakítja, mint a férfiakét, hiszen a hormonszintek hónapról hónapra és évtizedről évtizedre is jelentősen változnak. A pubertás, a várandósság, a szoptatás, a perimenopauza és a menopauza mind olyan fordulópont, amikor a testünk szükséglete más lesz, mint előtte.

Ehhez társul egy régóta ismert probléma: a táplálkozási és gyógyszerkutatások jelentős részében hosszú ideig a férfiak voltak túlsúlyban, részben éppen azért, mert a női hormonciklus bonyolította a vizsgálatokat. Az ebből levont ajánlások így nem feltétlenül illeszkednek ugyanolyan jól a nők szervezetéhez.

Sokan csak akkor veszik észre ezeket a mintázatokat, amikor néhány hónapon át feljegyzik, a ciklus melyik szakaszában mennyire éhesek, fáradtak vagy ingerlékenyek.

Ez nem jelenti azt, hogy minden általános tanács rossz volna. Csak annyit, hogy érdemes figyelni arra, mikor és hogyan reagál a saját testünk, és nem mindig egy külső mércéhez igazodni.

Mit csinál az inzulin és a kortizol?

Az inzulin a vércukorszint szabályozásáért felel, és ha a sejtek kevésbé érzékenyek rá, a szervezet több inzulint termel, ami megnehezítheti a zsírraktárak felhasználását. A kortizol a stresszhormon, ami rövid távon hasznos, tartósan magas szinten viszont az étvágyat, az alvást és a hasi zsírraktározást is befolyásolhatja.

A kettő ráadásul összekapcsolódik. Egy stresszes, rosszul alvó időszakban a szervezet másképp kezeli a szénhidrátokat, és ilyenkor az is előfordulhat, hogy a korábban bevált étrend egyszerre csak nem hozza ugyanazt az eredményt.

A pajzsmirigy működése szintén ide tartozik, és a lassabb anyagcsere, a fáradékonyság vagy a hízékonyság mögött sokszor pajzsmirigyprobléma is állhat. Ezért érdemes az ilyen tüneteket kivizsgáltatni, mielőtt bármilyen új étrendbe fognánk.

Mennyire megalapozott a keto és a böjt?

A ketogén étrend és az időszakos böjt az elmúlt évek két legnépszerűbb iránya, és mindkettő mellett szólnak kutatási eredmények, főleg a vércukorszint és a rövid távú súlycsökkenés terén. A hosszú távú hatásukról, különösen a nők eltérő életszakaszaiban, viszont jóval kevesebbet tudunk.

A szakmai álláspont jelenleg inkább óvatosan közelít a témához: rövid ideig, orvosi felügyelet mellett sokaknál működhetnek, általános, mindenkinek szóló ajánlásként viszont nem kezelhetőek. A mediterrán étrend ezzel szemben az egyik legjobban dokumentált táplálkozási minta, amit a legtöbb szakmai szervezet ajánl.

A hétköznapokban a jóval kevésbé látványos lépések hozzák meg számunkra a legtöbb eredményt: elegendő mennyiségű fehérjebevitel minden étkezésnél, bőséges rost, rendszeres alvás és olyan mozgás, amit hosszú távon is szívesen csinálunk.

A lényeg tehát nem egy módszer kizárólagossága, hanem az, hogy melyik elem kinek és melyik életszakaszában illik a helyzetéhez.

Hogy fogj hozzá?

Dr. Sara Gottfried Nők, hormonok, táplálkozás című könyve abból indul ki, hogy a legtöbb diétás program férfiak által, férfiak számára készült, a női test pedig másképp működik. A szerző a Harvardon végzett orvos, aki egész pályáját annak szentelte, hogy közérthetően magyarázza el a hormonok működését, könyve az Egyesült Államokban bestseller lett, és több mint húsz nyelvre fordították le.

A kötet négyhetes programot kínál, ami egy női szervezetre szabott ketogén étrendből, az általa hormonméregtelenítésnek nevezett szakaszból, mediterrán étrendből és időszakos böjtből áll, több mint ötven recepttel kiegészítve.

A könyv az Agave Könyvek kiadásában jelent meg Farkas Veronika fordításában. Annak ajánlom, aki szeretné jobban megérteni a saját hormonális működését, és aki a programot nem receptként, hanem kiindulópontként olvassa, amit a saját orvosával együtt szab testre.