1637 februárjában a holland Haarlemben egy tulipánhagyma-árverésen hirtelen senki sem jelentkezett vevőnek, a hónapokig felhajtott árak néhány nap alatt összeomlottak, és megszületett a gazdaságtörténet egyik leghíresebb meséje a tulipánmániáról.

A gazdasági buborék azóta a mohóság, a vak tömeglelkesedés és a valóságtól elszakadt vágyak jelképe lett, és a története ma, a túlfogyasztás és a végtelen növekedés kérdéseivel küzdő világban talán aktuálisabb, mint valaha.

Mit tanít nekünk egy holland virághagyma és egy 18. századi angol kereskedelmi társaság arról, hogyan ítéljük meg a valódi és a képzelt értéket.

Egy virág, ami egy ország fantáziáját ragadta meg

A tulipán a 16. század végén érkezett Európába az Oszmán Birodalomból, és a holland aranykor gazdag polgárai körében hamar a státusz és az ízlés jelképe lett. A legkeresettebbek a különleges, csíkos mintázatú virágok voltak, amikről csak évszázadokkal később derült ki, hogy a mintázatukat egy vírus okozza.

Az 1630-as évek közepén a hagymák kereskedelme valódi lázzá vált, a kereskedők már a jövőbeli hagymákra szóló ígérvényeket adták-vették kocsmákban és fogadókban. Az árak egészen addig emelkedtek, amíg a vevők egy napon meg nem riadtak, és a láncolat egyetlen pillanat alatt megszakadt.

Mennyire volt valódi a tulipánmánia?

A tulipánmánia története a 19. században vált igazán közismertté, főként Charles Mackay skót újságíró 1841-es könyvének köszönhetően, ami a tömegőrületek tanmeséjeként írta le, csődbe ment kereskedőkkel és tönkrement családokkal. A későbbi történészi kutatások azonban árnyaltabb képet mutattak.

Anne Goldgar amerikai történész a 2000-es években holland levéltári források alapján kimutatta, hogy a válság sokkal kisebb kört érintett, mint azt a legenda állítja, és nem rengette meg a holland gazdaságot. A korabeli röpiratok inkább erkölcsi tanulságként, a mohóság elleni intelemként terjesztették a történetet. Madarász Aladár Képzelt gazdaságunk szétolvad című könyvének egyik fő célja is ez, vagyis megmutatni, hogy a gazdaságtörténet és a közgazdasági gondolkodás sokkal összetettebb és gazdagabb annál, amire általában emlékezünk.

Amikor a képzelt gazdagság szétolvad

A Déltengeri Társaság története 1720-ban Angliában játszódott, és ez már valóban nagy horderejű pénzügyi válság volt. A társaság a brit államadósság egy részének átvállalásáért cserébe kereskedelmi jogokat kapott Dél-Amerikára, a részvényei pedig néhány hónap alatt a többszörösükre drágultak, miközben a valódi kereskedelmi bevételek jóformán semmit sem igazoltak ebből.

Az ősz beköszöntével a részvények ára összeomlott, és a befektetők, köztük arisztokraták, kereskedők és egyszerű polgárok vagyona szinte egyik napról a másikra szertefoszlott. A kötet címét is egy 1720-as részvényesi gyűlésen elhangzott gondolat adja, ami pontosan megfogalmazza, mi történik, amikor a képzelt gazdagságról kiderül, hogy semmi sem fedezi azt.

A vállalkozó, aki értéket teremt

A kötet második részében Madarász Aladár a vállalkozó alakját vizsgálja, aki a közgazdasági gondolkodás történetében egyszerre jelent kockázatvállaló újítót és értékteremtő szereplőt. A buborékokkal szemben a valódi vállalkozói tevékenység olyan értéket hoz létre, ami terméket, szolgáltatást, munkahelyet vagy megoldást jelent egy valós problémára.

A fenntartható gazdaság szempontjából ez a különbségtétel kulcsfontosságú. Egy helyi termelő, egy újrahasznosításra épülő kisvállalkozás vagy egy közösségi kertet működtető csapat olyan értéket teremt, ami nem a várakozásokból és a hangulatból, hanem a megtermelt javakból és az emberek közötti kapcsolatokból táplálkozik.

Hol vannak a mi tulipánhagymáink?

A buborékok története nemcsak a tőzsdékről szól, hiszen a mindennapi fogyasztásunkban is gyakran képzelt értékek után futunk. A trendi termosz, ami hetek alatt elfogy a boltokból, vagy a limitált kiadású sneaker, amiért órákig állunk sorban, olyan értéket ígér, ami sokszor csak addig tart, amíg mások is akarják.

A fenntartható életmód egyik legfontosabb kérdése ezért az, hogy mit tartunk igazán értékesnek. Egy jól megjavított cipő, egy hosszú évekig használt konyhai eszköz, egy szezonális alapanyagokból, helyi zöldségből főzött vacsora vagy egy barátokkal közösen töltött este olyan gazdagság, ami nem olvad szét, amikor a divat vagy a piac hangulata megváltozik.

Gazdaságtörténet, ami a mának szól

Madarász Aladár a közgazdaságtan elméletének és eszmetörténetének kutatója, aki hosszú évekig tanított a Rajk László Szakkollégiumban, az ELTE-n, a Közép-európai Egyetemen és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a mai Corvinuson, ahol 2011 óta egyetemi magántanár. A kötet az elmúlt mintegy másfél évtizedben írt gazdaságtörténeti esszéit gyűjti össze.

Az első három tanulmány a piaci buborékokkal, a tulipánmániával és a Déltengeri Társasággal foglalkozik, a második egység a vállalkozó alakját vizsgálja, a további írások pedig különböző eszmetörténeti narratívákat bontanak ki. A kötet az Osiris Kiadó Társadalomtudományi Könyvtár sorozatában jelent meg.