Amikor először lépünk be egy jógaterembe, és a többiek könnyedén egyensúlyoznak egy lábon, könnyen úgy érezhetjük, hogy a mi testünk erre soha nem lesz képes. Pedig ha megértjük, mi történik közben a testünkben, minden póz sokkal könnyebben elsajátítható.

Főleg kezdőként nehéz belevágni, de ha tudjuk, melyik izmunk dolgozik, melyik nyúlik, és mire kell figyelnünk, hogy a gyakorlás biztonságos és jóleső maradjon, sokkal könnyebb a dolgunk.

Mi történik valójában a testünkben egy jógaórán, a kezdő álló pózoktól a végső ellazulásig?

A hegy póz, ahol minden elkezdődik

A legtöbb óra a hegy pózzal, szanszkrit nevén tadászanával indul, ami első ránézésre egyszerű egyenes állásnak tűnik. Valójában itt tanuljuk meg, hogyan oszlik el a testsúlyunk a talpunkon, a nagylábujj és a kislábujj tövén és a sarkunkon, mintha egy kis háromszögön állnánk.

A combunk elülső izmai finoman megemelik a térdkalácsunkat, a medencénk semleges helyzetbe kerül, a gerincünk pedig a fejtetőnk felé nyúlik. Ez a tudatos állás minden további pózunk alapja, és a hétköznapi testtartásunkon is meglátszik, ha rendszeresen gyakoroljuk.

Mit nyújt a lefelé néző kutya?

A lefelé néző kutya, vagyis az adho mukha svanászana a jóga talán legismertebb póza, amikor a testünk egy fordított V betűt formáz. Ebben a helyzetben a combunk hátsó izmai és a vádlik megnyúlnak, a vállunk és a karunk pedig a testsúlyunk egy részét tartja, így egyszerre erősít és nyújt.

Kezdőként nyugodtan hajlítsuk be a térdünket, és ne erőltessük, hogy a sarkunk leérjen a földre. Sokkal fontosabb, hogy a hátunk egyenes maradjon, és a csípőnk felfelé, hátrafelé nyúljon, mint hogy a lábunk tökéletesen kinyújtva legyen.

A harcos, aki erőt ad

A harcos II, vagyis a virabhadrászana II a combunk és a farizmaink egyik legjobb erősítője. Az első lábunk térde behajlik, a hátsó lábunk nyújtva marad, a karjainkat pedig vállmagasságban kitárjuk, mintha két irányba nyúlnánk egyszerre.

A legfontosabb szabály, hogy a behajlított térdünk a bokánk fölött legyen, és a második lábujjunk irányába mutasson, hiszen ha befelé dől, az megterheli az ízületet. A póz kitartása közben érezhetjük, hogy a combunk dolgozik, a mellkasunk kinyílik, és a légzésünk mélyebbé válik.

Egy lábon állva a fa pózban

A fa póz, a vrikshászana az egyensúlyunkat fejleszti, és közben a talpunk apró izmai, a bokánk és a csípőnk oldalsó izmai is folyamatosan dolgoznak. Az álló lábunkra helyezzük a testsúlyunkat, a másik lábunk talpát pedig a bokánkhoz, a vádlinkhoz vagy a combunk belső oldalához illesztjük.

A talpunkat soha ne a térdünk oldalához nyomjuk, mert az az ízületet oldalirányból terheli. Ha elsőre billegünk, az teljesen természetes, egy fix pontra szegezett tekintet sokat segít, és néhány hét gyakorlás után már magunk is meglepődünk, mennyivel stabilabbak lettünk.

Miért fontos a légzés a jógában?

A jógában a légzés legalább olyan fontos, mint maguk a pózok, hiszen a lassú, mély, a hasunkba irányított légvétel során a rekeszizmunk, ez a mellkasunk és a hasunk között feszülő, kupola alakú izom dolgozik a legtöbbet. Amikor belélegzünk, a rekeszizom lefelé húzódik, és a hasunk finoman megemelkedik, amikor kilélegzünk, visszatér a helyére.

A pózokat érdemes a légzésünkhöz igazítanunk, belégzésre nyúljunk, kilégzésre engedjük magunkat mélyebben a mozdulatba. Ha egy pózban visszatartjuk a lélegzetünket, az jelzés arra, hogy túl sokat kérünk a testünktől.

A gyermekpóz és a végső ellazulás

A gyermekpózban, a balászanában a sarkunkra ülünk, a homlokunkat a földre engedjük, és a karjainkat előre vagy a testünk mellé helyezzük. A hátunk izmai nyúlnak, a csípőnk ellazul, és ez a póz bármikor menedéket ad, ha egy gyakorlat közben elfáradunk.

Az óra végén a savászana következik, amikor mozdulatlanul a hátunkon fekve engedjük, hogy a testünk és az idegrendszerünk feldolgozza a gyakorlást. Sokan ezt a néhány percet tartják a jóga legnehezebb, mégis legértékesebb részének, hiszen ilyenkor tanulunk meg igazán lelassulni.

A jóga belülről

Sally Parkes A jógaanatómia kézikönyve című munkája az emberi test anatómiájának rövid áttekintésével kezdődik, majd bemutatja a jóga eredetét, hagyományait és spirituális vonatkozásait, a légzés élettanát és azokat a testrészeket, amik a gyakorlás során a legaktívabbak.

A kötet emellett 30 klasszikus ászanát elemez, és lépésről lépésre vezet el a helyes testhelyzetig. A gyakorlatok helyes elvégzését segítve színes anatómiai ábrákon mutatja meg, melyik izom dolgozik és melyik nyúlik az egyes pózokban. A 192 oldalas könyvet a Bioenergetic Kiadó adta ki, jógázóknak, jógaoktatóknak és mindenkinek, akit érdekel, hogyan működik a teste mozgás közben. Gurítsuk ki a jógaszőnyegünket reggel, és próbáljuk végig a fenti pózokat a légzésünkre figyelve!