A banánból telefon lesz, a kanapéból hajó, a nappali szőnyegéből pedig tenger, és a legtöbb szülő ösztönösen érzi, hogy ezekben a percekben valami fontos történik a gyerekeivel.

A játék szerepe a gyerekek fejlődésében ma szinte közhelynek számít, a kutatás viszont jóval árnyaltabb képet mutat, mint a népszerű nevelési könyvek. Melyik játékfajtáról tudunk valóban sokat, és hol fogy el a bizonyíték?

A mintha-játék

A mintha-játék, vagy más néven szimbolikus játék az, amikor a gyerekek egy tárgyat vagy önmagukat másnak tekintik, mint ami, vagyis a fakanál mikrofon lesz, a plüssmaci beteg, ők maguk pedig orvosok. Évtizedekig úgy tartották, hogy ez a játékfajta szinte minden képességet fejleszt a nyelvtől a kreativitáson át mások gondolatainak megértéséig.

Angeline Lillard és munkatársai 2013-ban a Psychological Bulletin folyóiratban 11 fejlődési területen vizsgálták meg ezt az állítást. Csak 4 területen, a nyelvnél, a történetmesélésnél, a logikai gondolkodásnál és az érzelemszabályozásnál találták lehetségesnek, hogy a mintha-játéknak szerepe van bennük. A kreativitásnál, az intelligenciánál és mások nézőpontjának megértésénél inkább úgy tűnt, hogy a játék csak kíséri a fejlődést, és a valódi hajtóerő például a felnőttel töltött idő lehet.

A szerzők hét olyan vizsgálatot is megneveztek, amiben a kedvező eredmény eltűnt, amint a gyerekeket olyan vizsgáló tesztelte, aki nem tudta, melyik csoportba tartoznak, és ez arra utal, hogy a vizsgálók elvárásai is beleszóltak az eredménybe.

A tanulmány végén a szerzők ugyanakkor maguk szögezték le, hogy ebből nem következik a hagyományos, tanárközpontú oktatás felsőbbrendűsége. A gyerekek kezdeményezésére épülő, játékos tanulás a szerzők szerint is a legjobb ismert módja a kisgyerekek fejlesztésének.

Mire képes a játék a hétköznapokban?

1. Feloldja a konfliktust

Ha a gyermekünk nem akar felöltözni, kérdezzük meg, ki bújik bele gyorsabban a pulóverbe, ő vagy a plüssmaci, és a vitából egy pillanat alatt verseny lesz.

2. Kimondhatóvá teszi az érzéseket

A dühös dinoszaurusz vagy a félős nyuszi szerepében a gyerekek könnyebben eljátsszák, ami velük történt, mintha közvetlenül rákérdeznénk. A figura távolságot ad, és ebből a távolságból az érzésről is könnyebb beszélni.

3. Segít a testnek megnyugodni

Egy lassú lufifújós légzés vagy egy takaróba csavart „palacsintasütés” a felpörgött gyerekeket is lecsendesíti. A megnyugvás így nem büntetésként, hanem közös játékként érkezik.

4. Kapcsolódást épít

Ha néhány percig csak utánozzuk és szavakkal kísérjük, amit a gyermekünk épít, azt érzi, hogy fontos, amit csinál. Ez a figyelem a nap nehezebb pillanataiban is visszaköszön, mert a gyerekek könnyebben együttműködnek azzal, akivel előtte kapcsolódtak.

5. Megmutatja, hogyan keressünk kiutat

Ha játék közben hangosan gondolkodunk, például azon, hogyan jusson át a kisautó a szőnyegen kanyargó „folyón”, a gyerekek azt látják, hogyan lehet egy problémára megoldást találni. Ezt a mintát később is elő tudják venni.

Terapeuták könyve a mindennapi játékosságról

Georgie Wisen-Vincent házasság- és családterapeuta, regisztrált játékterápiás szupervizor, Tina Payne Bryson klinikai szociális munkás szerzőtársak A játék ereje című könyvben, ami a közös PLAYSTRONG modelljüket mutatja be, a gyerek által vezetett, a felnőtt által támogatott játékra építve.

A PLAYSTRONG szemlélet abból indul ki, hogy a játék a gyerekek elsődleges nyelve, és a szülő akkor tudja a legjobban támogatni a fejlődésüket, ha a játékot a gyerek vezeti, ő pedig figyelemmel, szavakkal és kérdésekkel kíséri, vagyis követi és közben támogatja. A módszer nem nem időigényes, napi pár alkalom néhány perc játékos jelenlét is sokat számít, ami a nehezebb helyzetekbe, az öltözködésbe, a lefekvésbe vagy egy kisebb konfliktusba is beépíthető.

A 296 oldalas kötet az Ursus Libris kiadásában jelent meg. Tegyük le ma este 5 percre a telefont, és hagyjuk, hogy a gyermekünk mondja meg, mit játsszunk!