Egy osztrák falu szélén, a friss zöldségekkel megrakott asztal mellett egy őrizetlen doboz áll az árakkal, és este, amikor a gazda kijön, a pénz nagyjából mindig annyi, amennyi a zöldségekért járt.

A becsületkassza a társadalmi bizalom egyik legszemléletesebb példája, ami nemcsak a falusi asztalnál, hanem egy ország gazdaságában is komoly szerepet játszik. Francis Fukuyama amerikai politológus már 1995-ben azt állította, hogy egy nemzet jólétét legalább annyira meghatározza, mennyire bíznak meg az emberek egymásban, mint a gyárai és a bankjai. Mit jelent ez a mi hétköznapjainkban, és miért éri meg bízni másokban?

Az elveszett pénztárca próbája

2019-ben egy svájci és amerikai kutatócsoport 40 ország 355 városában több mint 17 000 pénztárcát „veszített el”, vagyis leadták őket hotelek, bankok és postahivatalok pultjánál azzal, hogy az utcán találták. A tárcákban egy névjegy volt e-mail-címmel, és némelyikben pénz is, a kutatók pedig azt figyelték, hányat juttatnak vissza a tulajdonosnak.

A meglepő eredmény az volt, hogy a pénzes tárcák nagyobb arányban kerültek vissza, mint az üresek, vagyis az emberek többsége akkor is becsületes maradt, amikor valódi kísértésnek volt kitéve. Az országok között viszont nagy különbségek mutatkoztak: a skandináv országokban és Svájcban jóval több tárca talált haza, mint máshol.

Kézfogás vagy ötvenoldalas szerződés?

Fukuyama a bizalmat úgy írja le, mint egy láthatatlan kenőanyagot, ami olcsóbbá és gyorsabbá teszi az együttműködést. Ahol az emberek megbíznak egymásban, ott egy kézfogás is elég egy megállapodáshoz, ahol viszont nem, ott minden lépéshez ügyvéd, ellenőrzés és hosszú szerződés kell, és ez rengeteg időbe és pénzbe kerül.

A közgazdászok ezt tranzakciós költségnek nevezik, ami mindaz a többletráfordítás, amit egy üzlet lebonyolítása igényel, a tárgyalástól az ellenőrzésen át a pereskedésig. Egy magas bizalmú társadalomban ezek a költségek alacsonyak, ezért a vállalkozások könnyebben nőnek, és több energia jut a valódi munkára.

A család, ami véd, de be is zár

Fukuyama a könyvében a világ országait aszerint vizsgálja, mennyire képesek az emberek a családon kívüli csoportokban együttműködni. Olaszország déli részén, Kínában vagy Dél-Koreában a bizalom elsősorban a családon belül él, ezért sokáig a családi vállalkozások uralták a gazdaságot, amik a harmadik generáció után gyakran szétestek, vagy nem tudtak igazán nagyra nőni.

Japánban, Németországban és az Egyesült Államokban ezzel szemben az emberek könnyebben bíztak meg idegenekben is, ezért ott korán kialakultak a profi vezetők által irányított, a családtól független nagyvállalatok. Fukuyama ezt a képességet spontán társulási készségnek nevezi, és szerinte ez az, ami a sikeres gazdaságokat a lemaradóktól elválasztja.

Egyesületek, kórusok és szomszédok

A bizalom nem a semmiből születik, hiszen a közös munkában, a civil egyesületekben, a sportklubokban és a templomi közösségekben formálódik. Robert Putnam amerikai politológus ezt társadalmi tőkének nevezte, vagyis azoknak a kapcsolatoknak és közös szabályoknak a hálójának, amik egy közösséget összetartanak.

Egy falusi tűzoltóegyesület, egy kórus vagy egy szülői közösség tehát nemcsak szabadidős program, hiszen ezekben tanuljuk meg, hogyan lehet idegenekkel együtt dolgozni, megbízni bennük, és számítani rájuk. Ahol ezek a közösségek elsorvadnak, ott a bizalom is lassan kopni kezd.

Mit jelent ez nekünk, magyaroknak?

A nemzetközi értékfelmérések szerint Magyarországon a válaszadók jóval kisebb része gondolja úgy, hogy a legtöbb emberben meg lehet bízni, mint az északi országokban. Ennek történelmi okai is vannak, hiszen a 20. század diktatúrái, a megfigyelések és a feljelentések évtizedei mélyen beleégtek a közösségi emlékezetbe.

A bizalom azonban apró lépésekkel is építhető. Egy betartott határidő, egy visszaadott pénztárca, egy helyi termelő, akitől évek óta vásárolunk, vagy egy szomszéd, akire rábízhatjuk a kulcsot, mind ugyanannak a láthatatlan tőkének a része, amiről Fukuyama könyve szól.

A történelem vége után

Francis Fukuyama amerikai politológus 1992-ben A történelem vége és az utolsó ember című művével vált világhírűvé. Három évvel később a Bizalom című könyvében arra kereste a választ, hogy azonos politikai berendezkedés mellett miért gazdagodnak meg egyes nemzetek, míg mások válságról válságra sodródnak. A válaszát a kultúrában, a közösségekben, a családban és a vallásban találta meg, vagyis azokban a nem anyagi értékekben, amikkel a közgazdaságtan sokáig nem tudott mit kezdeni.

A közel harminc évvel ezelőtt megjelent könyv ma talán még aktuálisabb, mint akkor volt, hiszen a bizalom válsága a politikától a közösségi médiáig szinte mindenhol érezhető. A 640 oldalas kötetet Somogyi Pál László fordította, az Európa Könyvkiadó adta ki 2024-ben.