Mindannyian ismerünk olyan nyolcvanéves nénit, aki nevetve meséli el a szomszédnak a tegnapi bosszúságát, és még mindig kíváncsi rá, mit főz az unokája, de olyat is, akit ugyanennyi idősen már minden zavar.

A derűs öregkor ritkán a szerencsén múlik, sokkal inkább azon, milyen szokásokat gyűjtünk össze addig, amíg odaérünk. Mi lenne, ha nem a ráncainkon aggódnánk, hanem már most elkezdenénk gyakorolni azt a belső nyugalmat, amitől egyszer mi is azok a nénik és bácsik leszünk, akiket mindenki szívesen meglátogat?

Az öregség lehet jó is

A derű ott kezdődik, ahogyan a saját jövőnkre gondolunk, és erre egy amerikai kutatás is rávilágított. Becca Levy pszichológus ohiói idősebb emberek életét követte két évtizeden át, és azt találta, hogy akik pozitívan gondoltak a saját öregedésükre, átlagosan hét és fél évvel tovább éltek, mint azok, akik az öregséget csak veszteségek sorának látták.

Ez nem jelenti azt, hogy elég mosolyogni, és minden gond elmúlik, de jól mutatja, hogy a fejünkben élő kép a hétköznapjainkat is alakítja. Aki úgy hiszi, hogy hetvenévesen is lehet új dolgot tanulni, az nagyobb eséllyel iratkozik be egy tánctanfolyamra vagy egy nyelvórára.

Nevetni kell, főleg önmagunkon

A derűs emberek egyik legszerethetőbb tulajdonsága, hogy nem veszik magukat halálosan komolyan. Amikor a szemüvegünket a fejünk tetején keressük, vagy harmadszor indulunk vissza a kamrába, mert elfelejtettük, miért mentünk, választhatunk, hogy bosszankodunk, vagy jót nevetünk az egészen.

A humor az idő múlásával egyre értékesebb kincs lesz, hiszen sok olyan helyzettel találkozunk, amin már nem tudunk változtatni. Egy kis önirónia ilyenkor olyan, mint egy jól bejáratott karosszék, ami a nehéz napokon is kényelmes helyet ad a lelkünknek.

Engedjük el, amit már nem kell cipelnünk

Az évek alatt sok minden összegyűlik a padláson és a lelkünkben is, a régi sérelmektől a soha fel nem vett ruhákig. A derűhöz könnyű csomag kell, és az elengedést ugyanúgy gyakorolhatjuk, mint a kertben a metszést, amitől a növény nem szegényebb lesz, inkább erősebben hajt ki tavasszal.

Érdemes időnként végiggondolnunk, kire haragszunk még mindig, és megéri-e ezt a terhet magunkkal vinni a következő évtizedbe. A megbocsátás nem a másiknak szóló ajándék, sokkal inkább a saját nyugalmunk ára, amit egyszer ki kell fizetnünk.

Mozogni, mozogni, mozogni

A test és a kedély állapota szorosan összetartozik, és egy reggeli séta, egy kis kertészkedés vagy egy esti tánc a konyhában többet tesz a derűnkért, mint gondolnánk. A lényeg az, hogy olyan mozgást válasszunk, amit szívesen csinálunk, mert azt tíz és húsz év múlva is folytatni fogjuk.

A hosszú élettartamukról híres közösségekben, például a japán Okinava szigetén vagy Szardínia hegyi falvaiban az idősek nem edzőterembe járnak, egyszerűen egész nap mozgásban vannak. Gyalog mennek a piacra, gondozzák a kertjüket, és a ház körüli munkát sem bízzák másra.

Együtt könnyebb

A derű ritkán magányos élmény, és a Harvard Egyetem több mint 80 éve tartó felnőttkori vizsgálata is azt mutatta, hogy az idős kori jóllétet a jó emberi kapcsolatok jelzik előre a legjobban. Nem a barátok száma számít, inkább az, hogy van-e kit felhívnunk egy rossz nap után.

A kapcsolatainkat ezért már most érdemes ápolnunk, a régi barátnőt felhívni, a szomszéddal szóba elegyedni, és a családi ebédeket nem kötelességként, inkább ünnepként megélni. Ezek a szálak tartanak meg minket, amikor a test már lassabban mozdul.

Kíváncsinak maradni

A derűs idős emberek talán legfeltűnőbb közös vonása a kíváncsiság. Szívesen kérdeznek, meghallgatják a fiatalokat, kipróbálnak egy új receptet, és nem zárják le a kapukat azzal, hogy „az én időmben minden másképp volt”.

A kíváncsiságot is lehet gyakorolni, akár úgy, hogy minden héten egy apró újdonságot csempészünk az életünkbe, egy ismeretlen utcát fedezünk fel, egy új könyvet vagy egy beszélgetést kezdeményezünk valakivel, akivel eddig csak köszöntünk egymásnak.

Egy kezdő derűs idős ember jegyzetei

Soma Mamagésa évek óta ír az önismeretről, a gyógyulásról és a női létről, A derű mágiája című könyvében pedig azt a célt tűzi ki, hogy derűs idős emberré váljon. Nem szakértőként, inkább kíváncsi és szorgalmas tanítványként meséli el, mit próbált ki, mi vált be neki, és mi az, amin még ő is dolgozik.

A könyv játékos hangon, sok személyes történettel és konkrét gyakorlattal mutatja meg, hogyan lehet a belső békét és az életörömöt a mai feszült világban is megtalálni. A 272 oldalas kötetet a Jaffa Kiadó adta ki 2026-ban.