Egy hiú holló, aki hízelgő szavakra kiejti a sajtot a csőréből, és egy türelmes teknős, aki legyőzi a nagyképű nyulat, több mint két és fél ezer éve tanítja a gyerekeket arra, ami még sokszor a felnőtteknek is nehezen megy.

Aesopus meséi a világirodalom legrégebbi és legtöbbet újramesélt történetei közé tartoznak, és szinte mindenki ismer belőlük legalább egyet, akkor is, ha nem tudja, honnan származik. Mitől maradtak ennyire aktuálisak ma is ezek a rövid állatmesék, és hogyan beszélgethetünk róluk a gyerekeinkkel úgy, hogy a tanulság ne kioktatásnak, inkább közös felfedezésnek hangozzék?

Egy rabszolga, aki halhatatlanná vált

Aiszóposz, ahogyan a görögök nevezték, Hérodotosz és Arisztotelész szerint az i. e. 6. század első felében Szamosz szigetén élt, ahol fríg rabszolgaként előbb Xanthosz, majd Iadmon szolgálatában állt, és a gazdája végül szabadon engedte. Az ókori leírások alacsony termetű, púpos emberként festették le, aki az eszével és a szellemességével messze kiemelkedett a kortársai közül.

A mesemondó tehetsége révén Aiszóposz híres lett, élete pedig az idők során annyi legendával gazdagodott, hogy a középkorban már önálló regény is született róla. Az állatmese műfaja, a fabula a nép körében már Aiszóposz előtt is ismert volt, ő azonban a szájhagyományban élő történeteket összegyűjtötte és írásba foglalta. A középkorban az erkölcsi tanulságaik miatt a kolostori iskolákban tanították őket, az 1476-ban Ulmban megjelent kiadás fametszetei pedig a könyvművészet szép darabjai lettek. A 17. és 18. században Jean de La Fontaine és Gotthold Ephraim Lessing írta újra a meséket a saját korához igazítva.

Az ég meséi, ahol a hiúság és a leleményesség kap szárnyra

A madarakról szóló mesékben gyakran a hiúság és az ész küzd egymással. A holló és a róka története talán a legismertebb, hiszen a róka addig dicséri a holló gyönyörű hangját, amíg az el nem kezd dalolni, és a sajt máris a róka szájában landol. A tanulság egyszerű, de a gyerekek számára nagyon is ismerős, hiszen a dicséret mindannyiunknak jólesik, és néha épp ezért vagyunk óvatlanok.

Ugyanebből a világból való a szomjas varjú meséje is, aki egy félig teli korsó alján nem éri el a vizet, ezért kavicsokat dob bele, amíg a víz fel nem emelkedik. Ez a mese nem a jellemhibákról, inkább a kitartó, ötletes gondolkodásról szól, és jó alkalom arra, hogy a gyerekekkel együtt kitaláljuk, mi mindent lehet még megoldani egy kis leleményességgel.

A víz meséi, ahol nem minden az, aminek látszik

A víz körül játszódó mesékben gyakran a mohóságról és a túlzott önbizalomról kapunk leckét. A kutya, aki egy darab hússal a szájában átkel a hídon, és a vízben meglátja a saját tükörképét, irigyen a másik kutya nagyobbnak látszó húsdarabjáért kap, és közben a sajátját is elveszíti.

A béka és az ökör meséjében a kis béka addig fújja magát, hogy ugyanakkora legyen, mint a hatalmas ökör, amíg ki nem durran. A gyerekek ezen a mesén általában nevetnek, és a nevetés mögött könnyen előjön a kérdés, hogy miért akarunk néha nagyobbnak látszani, mint amekkorák vagyunk, és vajon mi is szoktunk-e így tenni.

A föld meséi, ahol a lassú és a kicsi győz

A földön élő állatokról szóló mesék a leghíresebbek, és sokszor a gyengébbnek látszó szereplő kerekedik felül. A teknős és a nyúl versenyében a nyúl elalszik a fa alatt, mert biztos a győzelmében, miközben a teknős lassan, de kitartóan célba ér. Az oroszlán és az egér meséjében pedig a kis egér, akit az oroszlán nagylelkűen elenged, később kirágja a hálót, ami a hatalmas állatot fogva tartja.

A tücsök és a hangya története talán a legtöbb vitát kiváltó mese, hiszen az egész nyáron dolgozó hangya télen nem segít az éhező tücskön. Érdemes megkérdeznünk a gyerekeinket, ők mit tettek volna a hangya helyében, mert ebből a beszélgetésből sokat tanulhatnak a szorgalomról és az együttérzésről.

Miért beszélgessünk a tanulságról?

A mesék tanulsága a felnőttek számára magától értetődőnek tűnik, a gyerekek azonban gyakran egészen mást vesznek észre egy történetben. Darcia Narvaez amerikai kutatócsoportja 1999-ben azt vizsgálta, hogyan értik meg a gyerekek a tanmesék üzenetét. Azt találták, hogy a kisebbek sokszor a történet egy-egy részletét jegyezték meg, és nem a szerzők által szánt erkölcsi üzenetet.

Ezért sokkal többet ér, ha a mese végén nem mi mondjuk ki a tanulságot, hanem megkérdezzük, ők mit gondolnak, kinek drukkoltak, és mit csináltak volna másképp egy-egy szereplő.

Három elem, három könyv és mozgóképek egy dobozban

A Medio Kiadó díszdoboza Aesopus meséit tematikus válogatásban, három kötetben adja közre, az ég, a víz és a föld állataihoz kapcsolódó történetek szerint. A könyvek vizuális világát Szabó-Nyulász Melinda grafikus és animációs rendező alkotta meg, és a díszdobozban összesen 90 illusztráció kapott helyet.

A kötetek különlegessége, hogy mindegyikben egy-egy mese QR-kód segítségével animációs filmként is megnézhető, így a három könyvhöz három rövidfilm is tartozik. A kiadó a sorozatot 10 és 100 év közötti olvasóknak ajánlja, így az egész család együtt lapozhatja. Válasszunk ki ma este egy mesét, olvassuk el együtt, utána pedig nézzük meg közösen a filmváltozatát is!