Az utóbbi évtizedben a vegán életmód terjedésével együtt számtalan állatvédelmi törekvéssel találkozhattunk, és ezek nagy része ugyanabból az alapgondolatból indul ki: az állat érző lény, nem pedig egy becsomagolt darab étel a hűtőpultban. A viselkedéskutatás több száz tanulmánya szerint a teheneknek például jól körülírható személyisége, memóriája és érzelmi élete van.

Az Európai Unió működéséről szóló, a 2009. decemberében hatályba lépett lisszaboni szerződés óta kifejezetten „érző lényekként” említi az állatokat, és előírja, hogy a kíméletükre vonatkozó követelményeket a mezőgazdasági politika kialakításánál figyelembe kell venni.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arra viszont nem a jogszabály, hanem a viselkedéskutatás adja meg a választ. A haszonállatok megismerő képességeiről szóló kutatások csak az utóbbi években nőttek külön területté.  Ezen a területen pedig az egyik legtöbbet vizsgált faj a szarvasmarha.

Mit tud a tudomány a tehenek elméjéről?

A terület legtöbbet idézett összefoglalója 2017-ben jelent meg az Animal Behavior and Cognition című folyóiratban, Lori Marino idegtudós és Kristin Allen munkájaként. A tanulmány nem új kísérletet közöl, hanem több mint 200 lektorált szakcikket tekint át, és azt vizsgálja, mi áll bennük a szarvasmarhák tanulásáról, érzelmeiről és társas viselkedéséről.

A kép, ami ebből összeáll, az egyedi különbségekről szól. A kutatások szerint a szarvasmarhák között ugyanúgy van bátrabb és félősebb, gyorsabban és lassabban tanuló, társaságkedvelőbb és magányosabb egyed. A csorda tehát nem egyforma állatok halmaza, hanem jellemek gyűjteménye.

Az ahá-élmény

A legérdekesebb kísérletek arról szólnak, mi történik az állattal, amikor megold egy feladatot. A kutatók olyan helyzetet alakítottak ki, amiben az állat maga szerezheti meg a jutalmat, és összehasonlították azokkal, akik ugyanazt a táplálékot passzívan megkapták.

A különbség mérhető volt. A feladatot megoldó állatok szívverése megemelkedett, ami a kutatók értelmezése szerint arra utal, hogy nem egyszerűen az evés örömét élték meg, hanem a megoldás élményét, vagyis azt, amit emberi szóval ahá-élménynek nevezünk.

Ha a problémamegoldás önmagában is kielégítő egy állat számára, akkor a tartási körülményeknél nem elég a takarmányról és a helyről gondoskodni. A szellemi elfoglaltság ugyanúgy része az életminőségüknek, mint a jóllakottság.

A teheneknek van véleménye rólunk

A kutatások a hangulatról is beszélnek. Az áttekintett szakirodalomban a szarvasmarhák között leírható optimista és pesszimista beállítódás, hiszen ugyanazt a bizonytalan helyzetet az egyik egyed inkább esélyként, a másik inkább fenyegetésként értékeli.

A hangulat a fájdalmas tapasztalatokkal is összefügg. A szarvtalanított állatok a vizsgálatok szerint kevesebbet játszottak a nem szarvtalanítottaknál, ami arra utal, hogy a beavatkozás nem csak a műtét idejére hat, hanem a viselkedésben is tovább él.

A legkellemetlenebb felismerés viszont minket érint. Az állatok képesek megkülönböztetni a velük foglalkozó embereket, és azokat részesítik előnyben, akik szelídebben bántak velük, ami azt jelenti, hogy a gondozói magatartás személyhez köthetően raktározódik el bennük.

Hol húzzák meg a kutatók a határt?

Ez a terület nem mentes a vitáktól. Az említett összefoglalóra több szakmai válasz is érkezett, köztük Heather Hill kritikája, aki szerint a tanulmány helyenként túlértelmezi az adatokat, és emberi tulajdonságokat vetít az állatra.

A szakmai párbeszéd tanulsága ettől nem lesz kevesebb, hiszen a hozzászólók egyike sem állította, hogy a kérdés ne lenne komoly tudományos vizsgálatra érdemes. A különbség inkább abban van, mennyi értelmezést engedünk meg egy mért adat mellé.

Hiszen egy megemelkedett szívverés önmagában csak egy fiziológiai jel. Az pedig, hogy egy mért jelenséget minek nevezünk, már értelmezés kérdése, amiben a kutatók jelenleg nincs egységes álláspontja.

Miért érdekel ez minket?

A haszonállatok képességeiről szóló kutatások nem maradnak az akadémiai világban, hiszen a tartási szabályok és a tanúsítási rendszerek hosszú távon ezekre épülnek. Ha bizonyítható, hogy egy állat tanul, hangulata van és egyedeket ismer fel, akkor a hely, a mozgás és a társas környezet nem jóindulat kérdése többé. Ezáltal változik a jogszabályban előírt állattartási keretrendszer, ami jellemzően plusz anyagi terheket ró a gazdákra.

A fogyasztói oldalon ez az árban jelentkezik és nem mindenki tud vagy akar drágább terméket választani, viszont az sem mindegy, hogy a különbségről egyáltalán tudunk-e, és hogy a címkén szereplő tartási mód jelent-e nekünk valamit. A legtöbb hazai vásárlónak azonban elérhető közelségben van néhány kistermelő, és egy látogatás a helyszínen többet mond a tartási körülményekről, mint bármelyik felirat.

Ismerd meg a teheneket közelebbről

Rosamund Young A tehenek titkos élete című könyve nem kutatói, hanem gazda-szemlélettel dolgozza fel ugyanezt a témát. A szerző a worcestershire-i családi farmjukon szerzett megfigyeléseit írja meg, ahol a szarvasmarhák, a birkák, a tyúkok és a sertések szabadon legelnek, és ahol éppen ezért van mit megfigyelni rajtuk.

A kötet alapállítása szerint a tehenek éppolyan sokfélék, mint az emberek. Egyedi jellemük van, különböző az értelmi képességük, és életük végéig tartó kötődéseket alakítanak ki egymással, amit a szerző konkrét állatok személyes történetein keresztül mutat meg.