Kevés szülői kérdésben olyan éles a vita, mint abban, hogy szabad-e éjszaka sírni hagyni a babánkat, vagy épphogy ezzel maradandó kárt okozunk. A vita mögött egy nagyobb kérdés áll, vagyis az, hogy mitől alakul ki a biztonságos kötődés, és mennyit számít ebben az első három év. Mit mutatnak erről a kutatások?
Mennyit számít a szülő ráhangolódása?
Számít, és ez a kötődéskutatás egyik legjobban megalapozott eredménye, a hatás nagysága viszont közepes. A ráhangolódás a gyakorlatban olyan apró dolgokat jelent, hogy észrevesszük, ha a babánk elfordítja a fejét, és ilyenkor szünetet tartunk a játékban, vagy megkülönböztetjük az éhes nyöszörgést a fáradt nyűgösködéstől.
A biztonságos kötődést a kutatók megfigyeléssel mérik, amiben a szülő rövid időre kimegy a szobából, majd visszatér. A biztonságosan kötődő kisgyerekek a távozáskor gyakran tiltakoznak, a visszatéréskor viszont a szülőhöz fordulnak, gyorsan megnyugszanak, és újra játszani kezdenek, hiszen a szülőt biztos bázisként látják.
Egy 1997-es metaanalízis 66 vizsgálat és 4176 anya-csecsemő pár adatait összesítette, és a szülői érzékenység és a biztonságos kötődés között a vizsgálatokban körülbelül 0,24-es korrelációt talált. A szerzők maguk fogalmaztak úgy, hogy az érzékenység fontos, de nem kizárólagos feltétel, és a nevelés más dimenziói is hasonló súllyal esnek latba.
Az ok-okozati irányra a beavatkozásos vizsgálatokból következtethetünk, és egy 2003-as, 70 vizsgálatot összefoglaló elemzés szerint a randomizált programok javították a szülői érzékenységet, és ezzel csökkentették a kötődési bizonytalanságot. A legjobban a rövidebb, a viselkedésre fókuszáló programok működtek.
Nem klinikai vizsgálatú, észak-amerikai mintákban a kisgyerekek körülbelül 62 százaléka biztonságosan kötődik, ami azt is jelenti, hogy a bizonytalan kötődés sem ritka kivétel. Egy 2016-os összegzés szerint pedig a szülői érzékenység a kötődés nemzedékek közötti átadásának csak nagyjából negyedét magyarázza, a többi a kutatók számára ma is nyitott kérdés.
Valóban az első három év dönt el mindent?
Azt tudjuk, hogy a fejlődő agy átrendeződése jóval tovább tart. Egy 2011-es vizsgálat 1 hetes kortól 91 éves korig elemezte az alanyokat. Eszerint a homloklebeny szinaptikus kapcsolatainak sűrűsége gyerekkorban tetőzik, a felnőttkori érték két-háromszorosán, a ritkítás csak 7–9 éves kor körül indul, és a felnőtt szintet nagyjából 30 éves korra éri el.
A mindent eldöntő első három év gondolatát már 1999-ben bírálta John Bruer, egy amerikai kutatásfinanszírozó alapítvány akkori elnöke, The Myth of the First Three Years, vagyis Az első három év mítosza című könyvében. Az érve az volt, hogy a szinapszisok ritkulása az a folyamat, amitől az agy hatékonyabbá válik.
Ettől az első évek nem lesznek kevésbé fontosak. A kutatás inkább azt mutatja, hogy a korai gondoskodás erős alapot ad, a későbbi évek viszont tovább formálják azt, amit a gyermekünk magával hoz.
Árt a babának, ha hagyjuk sírni?
Egyes randomizált vizsgálatok szerint az alvástréning nem okozott kimutatható kárt, viszont tartós előnyt sem hozott. A két legtöbbet idézett vizsgálat Ausztráliában készült, és mindkettő a babák 6 hónapos kora utáni időszakot vizsgálta.
Gradisar és munkatársai 2016-ban 43, 6 és 16 hónap közötti babát osztottak három csoportba. Az egyikben a szülők fokozatosan hosszabbodó, 2, 4, majd 6 perces várakozás után mentek be a síró babához, a másikban a lefekvés idejét tolták későbbre. A harmadik, úgynevezett kontrollcsoport szülei semmilyen módszert nem kaptak, csak egy általános ismertetőt a babák alvásáról, és a kutatók a másik két csoport eredményét ehhez viszonyították. A nyálból mért stresszhormon a két beavatkozási csoportban kissé csökkent, és 12 hónapos korban sem a kötődésben, sem a viselkedésben nem volt különbség, igaz, csoportonként mindössze 14–15 babáról volt szó.
Price és munkatársai 2012-ben 326 gyereket követtek nyomon, akiknek a családja 8-10 hónapos korban kapott altatási tanácsadást. A kutatók 6 éves korukra sem az érzelmi és viselkedési problémákban, sem a stresszben, sem a szülővel való kapcsolat közelségében nem találtak különbséget. A családok 69 százalékát sikerült újra elérni, ami jelentős lemorzsolódást jelent.
Az ellenkező oldal legtöbbet idézett vizsgálata 2012-ből való, és 25 babát figyelt meg egy ötnapos kórházi alvásprogramban, ahol a sírás abbamaradása után is magas maradt a babák stresszhormonszintje. A vizsgálatnak azonban nem volt kontrollcsoportja, és otthoni kiindulási mérése sem, így nem választható szét, mennyi szólt ebből a módszernek és mennyi a kórházi környezetnek.
Hogyan gondoskodjunk gyermekünkről?
A biztonságos kötődéshez nem kell hibátlan ráhangolódás. Edward Tronick amerikai csecsemőkutató megfigyelései szerint az anya és a baba hétköznapi együttléteinek jelentős részében a kettő éppen nincs összhangban, és a biztonság abból épül fel, hogy ezeket a félrecsúszott pillanatokat újra meg újra helyrehozzuk, vagyis visszafordulunk a babánkhoz, ha elsiklottunk a jelzése fölött, és megnyugtatjuk, ha elsőre nem értettük meg, mit szeretne.
A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a babák jelzéseire minden életkorban érdemes válaszolnunk, az alvásnál viszont a családnak van mozgástere, hiszen 6 hónapos kor után a jelenlegi bizonyítékok szerint a fokozatos alvási módszer sem okoz kimutatható kárt, és az sem hiba, ha valaki inkább a közelséget választja. Azt a megoldást érdemes választanunk, amit a saját családunk hosszú távon is bír, mert a kipihent, türelmes szülő maga is a gondoskodás része.
5 tipp a ráhangolódó gondoskodáshoz
1. Olvassuk a jelzéseit
Ha a babánk elfordítja a fejét, ásít vagy elkezdi a kezét nézegetni, akkor sok volt neki az inger. Ilyenkor tartsunk szünetet a játékban, és várjuk meg, amíg magától újra felénk fordul.
2. Válaszoljunk a sírására
A sírás a babák egyetlen nyelve, és ha rendszeresen válaszolunk rá, a gyermekünk azt tanulja meg belőle, hogy a jelzésének van értelme. A válasz nem elkényeztetés, hanem a biztonságérzet alapja.
3. Hozzuk helyre, ami félrecsúszott
Nem kell minden jelzést elsőre eltalálnunk, és ha nem értettük meg, mit szeretne a babánk, nyugodtan próbálkozzunk újra. A biztonság éppen ezekből a helyrehozott pillanatokból épül fel.
4. Kísérjük szavakkal, amit átél
Mondjuk ki, hogy most fáradt, éhes vagy mérges, mert a nyugodt hangunk már akkor is oldhatja a feszültséget, amikor a szavakat még nem érti. Később éppen ezekből tanulja meg megnevezni a saját érzéseit.
5. Tegyük beszélgetéssé a hétköznapi pillanatokat
A pelenkázás, az etetés és a fürdetés is alkalom a ráhangolódásra, ha közben ránézünk, beszélünk hozzá, és megvárjuk, hogy egy mosollyal vagy gügyögéssel válaszoljon. Ez az oda-vissza játék a kapcsolat egyik legegyszerűbb építőköve.
Egy idegtudós érvei a közelség mellett
Greer Kirshenbaum idegtudós, dúla és csecsemőalvás-tanácsadó, A gondoskodás forradalma című könyvében azt állítja a középpontba, hogy az első három év ráhangolódó gondoskodása erős és rugalmas idegrendszert épít. A szerző szembehelyezkedik azzal a felfogással, ami az önállóságot a sírni hagyásra és az egyedül alvásra építené, és a sok ölbe vételt, a sírásra adott választ meg a bőrkontaktust ajánlja helyette.
A könyv szemlélete egybevág azzal, amit a kutatás a szülői érzékenység szerepéről mond, és sok fáradt szülőnek megkönnyebbülést hozhat, hogy a babája igényére adott válasz nem elkényeztetés.
A 368 oldalas kötet az Ursus Libris kiadásában jelent meg.
